Ezen az oldalon van a játék végigjátszása...

Prológus:

1. Prológus 1, Szabadulás
   Kinyitom a szemem, és egy szekéren ülök megkötözött kezekkel, három északi társaságában. Miaf... Szemben Ralof, a lázadó, mellette Lokir a lótolvaj, és balomon egy harmadik, bekötött szájú északi egyszerre fordul felém, és néz rám érdeklődve. Én meg vissza. Bambán.
   
   
2. Prológus 2, Otthon, édes otthon
   Mozgalmas, és főleg harcokkal teli bolyongás után a Helgeni erőd katakombái végére érek, Raloffal az oldalamon. A kijáraton átlépve ismét szabadok vagyunk. Megcsináltuk! Túléltük a sárkányt, leráztuk a katonákat, nincs már aki szabadságunk és közénk álljon. A távolból a már jól ismert üvöltés hallatszik. Az égen feltűnik a pusztítást okozó sárkány, de nem foglalkozik velünk, elrepül északnak. Várható volt, hogy a katonák nem tudják megállítani.

Első Fejezet:

1. Első Fejezet 1, Vihar Előtti Csend
   Whiterun, a helyi tartomány központja, északra fekszik Riverwoodtól. Könnyen megközelíthető az északra tartó tartományi főutat követve. A várost sok csapás érte az elmúlt időszakban. Hol banditák fosztották ki és tizedelték a lakosságot, hol trollok támadták és rombolták a külső részeket, hol pedig olyan kemény tél jött, hogy olyat ember ritkán látott. Mindezek után, az egykori fényárban úszó csodaszép főváros - amelyet egyébként az Északiak amolyan válaszként építettek a Cyrodiili Császári Fővárosra - mára bizony vesztett vonzerejéből.
   
   
2. Első Fejezet 2, Bleak Falls Barrow
   A főúton hamar visszaérek Riverwoodba. Örömmel látom, hogy az erősítés megérkezett, Whiteruni őrök állomásoznak a falu határában. Beköszönök Gerdurnak. Nagyon örül a katonáknak és köszöni a segítséget. A főutcán összefutok Lucannal, a helyi kereskedővel. Kérdezi, nem felejtettem-e el az Arany Karmot, az ellopott családi ereklyét? Természetesen nem, most indulok oda, visszaszerzem neki.
   
   
3. Első Fejezet 3, Dragon Rising
   Visszaérve Dragonsreachbe, azonnal felkeresem Farengart a körletében. Nincs egyedül. Delphine-t találom nála. A hölgyet, aki a férjével vezeti a Riverwoodi "Fogadó az alvó óriáshoz" kocsmát. Tisztán emlékszem rá a menekülés utáni napról, jól berúgtam nála aznap. Halkan lépek a terembe, nem vesznek észre. Hogy mit keres itt a kocsmárosné, és miért sürgeti Farengart, nem tudom. Furcsa. Az biztos, hogy válaszokat akar, minél hamarabb, mert a megbízói egyre idegesebbek. Valami zsiványság folyik itt.
   
   
4. Első Fejezet 4, The Way Of The Voice
   Itt állok Lydiával a templom kapuja előtt. Már kétszer kopogtattunk. Semmi reakció. Akkora hóesés van, hogy az orromig sem látok. Fázok is. Éhes is vagyok. Az előbb kergetett meg egy hegyi troll. És egyébként is, engedjen már be valaki! Hallóóóóó!Valaaaaakiiiii?
   
   
5. Első Fejezet 5, The Horn Of Jurgen Windcaller
   A lefelé út sokkal könnyebb, főleg a Forgószél sprintet használva. Az Ivarsteadi postakocsinál érdeklődve kiderül, hogy van közvetlen járat Morthalba, onnan könnyen megközelíthető az úticélunk. Bár a könnyű ez esetben is túlzás, de tény, nem kell 7000 lépcsőt megmászni. Cserébe kaptunk, kb ugyanenny szúnyogot...

Második Fejezet:

1. Második Fejezet 1, Egy penge nem csinál nyarat
   A kriptától hamar visszaérek Morthalba, majd egy szekérjáratot leintve, Whiterunba indulok. Pechemre. a hajtó korábban bárdnak tanult, így a visszaút több száz mérföldje alatt, végig Vörös Ragnar balladáját kell hallgatnom. Roppant hamisan. Lydia bezzeg végigtapsolja az előadást. Lehet velem van a gond? Na mindegy, olyan szinten lefáraszt az ingyen koncert, hogy nem marad erőm mérgelődni a Kürtöt lenyúló "barát" miatt. A dal egyébként kiváló, napok óta ezt a dallamot dúdolom magamban...
   
   
2. Második Fejezet 2, Őrült egy party
   Kis kitérővel ugyan, de hamar visszaérek Riverwoodba. Delphine gyorsabb volt, már vár a fogadóban. Meggyőződik róla, hogy nem követett senki, majd int, hogy kövessem. Fogytán az időnk.
   
   
3. Második Fejezet 3, A patkányok útja
   Riftenbe gyorsan és könnyedén eljutok, a helyközi szekérjárat pont a város kapuja előtt áll meg. A várost a rossz nyelvek a Tolvaj Városának hívja. A többiek pedig simán legyintenek, és putriznak. Mindkét elnevezésre rászolgált. A Tolvajok Céhének központja miatt dugig van zsiványokkal, csempészekkel és bajkeverőkkel. A város olyan szinten lepukkant, hogy ép eszű ember ide be nem teszi a lábát, csak konkrét céllal. Mint én, most.
   
   
4. Második Fejezet 4, Alduin Fala
   Riverwoodba visszaérve azonnal Delphine kocsmájába sietünk. Már vár ránk az ajtóban. A két egyköri Penge nagyon megörül egymásnak. Nagyon régen nem látták egymást, sőt, mindketten tartottak attól, hogy a másik már halott. A nyakba-borulós viszontlátás után lesietünk a titkos szobába, folytatni a beszélgetést. Na, akkor hogy is van ez a Sárkányvérű kontra Alduin dolog? Most már biztonságban vagyunk, lehet róla beszélni.
   
   
5. Második Fejezet 5, Vissza a jövőbe
   Egy újabb fárasztó szekérút, majd a sok ezer lépcső megmászása után megérkezek a szerzetesekhez, High Hrothgarba. Azonnal felkeresem Arngeir-t a dolgozószobájában. Nem sokat vacakolok, azonnal a lényegre térek. Tanítsa meg nekem azt az Üvöltést, amivel legyőzhetem Alduint! Meglepődik. Felpattan a székéből, feszült tekintettel áll meg előttem. Most már én is meglepődök. "Honnan tudsz erről? Kivel beszéltél?" - kérdezi mérgesen.
   
   
6. Második Fejezet 6, Az ősök hatalma
   Szerencsére nem kell végigmásznom a csapdákkal teli alagúton még egyszer, hogy az Égi Kikötő Templomába érjek. Amióta a hely az újjászerveződő Pengék főhadiszállása lett, egy könnyebb úton is el lehet oda jutni, kikerülve a barlangrendszert és a közelben tanyázó Frostworn törzseket. Aránylag hamar meg is érkezek, és mosolyogva köszöntöm a két Pengét.