Otthon, édes otthon
Unbound (Prologue part 2)

Mozgalmas, és főleg harcokkal teli bolyongás után a Helgeni erőd katakombái végére érek, Raloffal az oldalamon. A kijáraton átlépve ismét szabadok vagyunk. Megcsináltuk! Túléltük a sárkányt, leráztuk a katonákat, nincs már aki szabadságunk és közénk álljon. A távolból a már jól ismert üvöltés hallatszik. Az égen feltűnik a pusztítást okozó sárkány, de nem foglalkozik velünk, elrepül északnak. Várható volt, hogy a katonák nem tudják megállítani. Ralof megköszöni az eddigi segítségemet, és rövid búcsút követően elindul északnak, Riverwoodba. Ott lakik a húga, aki helyi fűrészmalmot üzemelteti, muszáj figyelmeztetnie a veszélyre. Kéri, ha arra járok, ugorjak be hozzá, a mai nap után szívesen látott vendég leszek amíg él.

Megfogadom Ralof tanácsát, és rövid pihenő után elindulok én is Riverwoodba. Követem a kikövezett ösvényt, az a biztos. Pár száz méter az út a folyóhoz ér, és innentől együtt, kéz a kézben folytatják. Egy érdekes képződményre leszek figyelmes. Három totemoszlop szerű kőtömb áll egymás mellett. Harcos, Mágus és Tolvaj feliratokkal. Megérintem a mágus követ. Felizzik. Furcsa varázsigéket, képeket, látomásokat éget az agyamba. Kellemes érzés járja át a testem. Úgy érzem, jobban értek már a mágiához, gyorsabban fogok tanulni.

Folytatom az utam. A nap lassan ereszkedik, jó lenne még sötétedés előtt Riverwoodba érni. Távolban farkasok üvöltenek. Picit szidom a hülye fejemet, amiért nem mentem Raloffal. De aggodalomra semmi ok, hamarosan feltűnik egy híd, és mögötte Riverwood.

A falu egy apró település a folyó partján. Leszámítva a helyi kocsmát, vegyesboltot, fűrészmalmot és pár házikót, és Svent a helyi részeges bárdot, nincs itt semmi. Végigsétálok a főutcán, ami egyben a falu egyetlen utcája, és egy háza előtt üldögélő öregasszonytól útbaigazítást kérek. A falu lakói legyintenek, és óva intenek az öreglány tanácsaitól. "Bolond az!" - mondják. "Félrebeszél mindig. Ma például sárkányt látott. Haha, a vén bolondja! Sárkányt, na persze..." Én hiszek neki. A falusiak meg, majd fognak. Az öregasszony megmutatja merre van a fűrésztelep, így hamar megtalálom Gerdurt.

Ralof ott áll mellette, ő maga is nemrég érkezett. A húga aggódik. Kockázatos most hazajönni, hisz' az a pletyka járja, Ulfricot elkapták a Légió emberei. Biztos vadásznak az ellenállás többi tagjára is. Ralof megnyugtatja, nincs gond. Mindent el fog mesélni, de előbb szeretne bemutatni engem. Bár nem vagyok ellenálló, de megmentettem az életét, így a barátjának tekint. Kedves. De mielőtt belevágna a szökésünk történetébe, javasolja, vonuljunk át egy csendesebb helyre. "Hívd a férjed is, Hod-ot is!" - kéri a húgát. Hod éppen a dolgozik, nem messze a kovácsműhelynél. "Mi van asszony?" - kérdezi - "Sven megint részegen énekel a kocsmában?" "Csak gyere" - emeli fel a hangját Gerdur. Hod nagy duzzogva elindul. Észreveszi Ralofot, és rájön, többről van szó, mint a részeges bárd.

Időközben megérkezik a fiúk, Frodnar. Most nem alkalmas az idő a játékra, ezért az anyja se perc alatt elzavarja őrködni a város határába. "Ha katonák jönnek, jelezz! Gyerünk!" Időközben csatlakozik Hod. Egy pacsi Raloffal, és a kupaktanács kezdetét veszi.

"Na Ralof, mi folyik itt? Mind a ketten elég nyúzottnak tűntök."

"Ne is mondd, Hod, idejét sem tudom mikor aludtam utoljára... Hol is kezdjem." - fog bele Ralof a mesélésbe - "Az Ulfricról szóló pletykák igazak voltak. A Légió emberei rajtunk ütöttek Darkwater Crossingnál. Mintha pontosan tudták volna, hogy ott leszünk. Ez kb. két napja volt. Felraktak minket, pár rabbal egyetemben egy szekérre, és elindultunk Helgenbe. Ma reggel értünk oda. Azt hittem vége az egésznek. Felsorakoztattak minket a főtéren, és Tulius vezetésével készen álltak helyben kivégezni mindannyiunkat. Még csak egy vacak tárgyalást sem mertek Ulfricnak biztosítani. Árulás! Saját népük ellen harcolnak, Skyrim népének végre be kellene már látnia, mit művelnek ezek! Aztán... a semmiből... lecsapott egy sárkány."

"Ugye nem egy valódi, élő...?" - csodálkozik Gerdur.

"Hidd el, én is alig hittem el! Ott álltam és bámultam őt. Hihetetlen volt. De bármennyire is valószínűtlen a dolog, jókor jött. Halottak lennénk, ha nem bukkan fel. A támadás után kitört káoszban sikerült meglépni. Egyébként már kérdezni akartam, érkezett ma valaki Helgen felől, rajtunk kívül?"

"Tudtommal senki, a déli út csendes volt ma" - jön a megnyugtató válasz.

"Az jó! Akkor talán pár napig nyugtunk lesz és meghúzhatjuk itt magunkat. Tudod mennyire utálom, ha veszélybe sodrom a családomat, húgom, de..."

"Ugyan már! Te és a barátod addig maradtok, amíg akartok. Majd én aggódok a Császáriak miatt helyetted is Ralof. A te barátod a mi barátunk is" - fordul felém mosolyogva Gerdur - "Itt a házunk kulcsa, addig maradsz amíg jól esik. Ha szükséged van valamire, csak szólj! Viszont te is tehetnél értünk valamit. A helyi Jarl-nak, a Whiteruni kiskirálynak tudnia kell, hogy egy sárkány garázdálkodik a környéken. Riverwood védtelen, küldjön erősítést amint lehet. Leköteleznél minket, ha megtennéd ezt értünk!"

Beleegyezek, természetesen megteszem. Terveztem, hogy elmegyek a tartomány központjába, így már van célom is. A kupaktanács hamarosan véget ér. Gerdur kérdésére Ralof még elmeséli, hogy valószínűleg Ulfricnak is sikerült megszöknie. "Több kell egy kósza sárkánynál ahhoz, hogy valaki megállítsa Ulfricot."

A következő két napot pihenéssel töltöm, élvezve Gerdur és családja vendégszeretetét. Erőm újra a régi, ezért lassan készülődök, hisz' indulnom kell Whiterunba. Elbúcsúzom Gerdurtól és családjától. Az elmúlt két nap mozgalmasan telt. Sikeresen megoldottam egy szerelmi háromszöget, a részeges bárd, a kereskedő testvére és egy erdei elf között. Apropó kereskedő. Megkért, hogy szerezzek vissza neki egy családi ereklyét, bizonyos Arany Karmot, amelyet egy sötét elf és bandája lopott el. Ha minden igaz, Bleak Falls Barrow környékén van a búvóhelyük. Megígértem neki, hogy segítek, és visszaszerzem. Hamarosan. De előbb a sárkány-támadás hírével el kell jutnom Whiterunba, a helyi kiskirályhoz.