Alduin Fala

Alduin's Wall

Riverwoodba visszaérve azonnal Delphine kocsmájába sietünk. Már vár ránk az ajtóban. A két egyköri Penge nagyon megörül egymásnak. Nagyon régen nem látták egymást, sőt, mindketten tartottak attól, hogy a másik már halott. A nyakba-borulós viszontlátás után lesietünk a titkos szobába, folytatni a beszélgetést. Na, akkor hogy is van ez a Sárkányvérű kontra Alduin dolog? Most már biztonságban vagyunk, lehet róla beszélni.

"Oh igen, a Sárkányvérű. Valóban. Igen. Ez mindent megváltoztat. Nincs vesztegetni való időnk. Meg kell találnunk... de inkább megmutatom. Valahol itt kell lennie a zsákomban, pillanat."

Delphine-nel összenézünk. Egy kukkot sem értünk az egészből. Mit kell megtalálni?

"Itt is van, megmutatom" - vesz elő egy könyvet Esbern - "Látjátok? Az Égi Kikötő Temploma. Az egyik legfontosabb Akaviri katonai tábor köré épült még Skyrim meghódítása idején."

"Te érted miről beszél?" - fordul felém Delphine. Nem. Halvány lila dunsztom sincs. Lydia se érti.

"Itt épült Alduin Fala. Egy kőből épült fal, amely tartalmazza az összes sárkányokkal kapcsolatosan összegyűjtött legendát, mesét és próféciát, megóvva ezen történeteket a feledéstől. Bölcs és előrelátó lépés volt, meg kell hagyni. Bár a Fal híre fennmaradt az utókornak, a pontos helyére már senki sem emlékszik. Az viharos évszázadok alatt, az ősi világ egyik csodájának a pontos helye elveszett."

"Még mindig nem értem, hova akarsz kilyukadni?"

"Nem mondod, hogy nem hallottál még Alduin Faláról?! Egyikőtök sem?!" - csodálkozik Esbern. Szégyen vagy nem, de tegyük fel, nem tudjuk miről beszél. Mi ez a Fal és hogy segít a sárkányok megállításában?

"Alduin Fala az a hely, ahol az őseink, majd  később a Penge ügynökök feljegyezték minden tudásukat Alduinnal és a majdani visszatérésével kapcsolatban. Részben tapasztalat, részben jóslatok. A Fal elveszett az évszázadok alatt, de én megtaláltam! Dehogy veszett el! Csak elfelejtődött a helye! A Penge archívum nagyon sok titkot rejt... rejtett... Sajnos csak pár könyvet sikerült megmentenem belőle."

"Szóval Alduin Fala fogja megmondani, vagyis megmutatni nekünk, hogy győzzük le magát, Alduint?"

"Igen... vagyis remélem. Nincs rá garancia persze, de bízzünk benne!"

"Ennyi nekem elég. Irány tehát az Égi Kikötő Temploma! Mindig is tudtam, hogy hozzád kell fordulni az ilyen dolgokkal kapcsolatban! Ismerem azt a környéket, ahol a könyv mutatja a Templomot. A Karth folyó meletti kanyon. Veszélyes környék, dugig van Frostworn törzsekkel. Pihenjen mindenki, holnap indulunk!"

Hosszú az út a Templomig, de így, hogy négyen megyünk, gyorsan telik. Szekérrel megyünk Markarth-ig, az egykori Dwemer városig, majd onnan Delphine javaslatára gyaloglunk tovább a Karth folyót követve. Ha minden igaz, akkor a folyó melletti hegyen van valahol a Templom bejárata. Séta alatt sokat beszélgetünk, Esbern mesél a régi Penge hagyományokról, a dicsőséges múltról és a dicstelen jelenről. Az úton egy Thalmor őrjáratba botlunk, de bármennyire is szeretnénk leölni őket, nem akarjuk felhívni magunkra a figyelmet, így inkább elrejtőzünk egy nagyobb szikla mögött. Az őrjárat távozása után folytatjuk utunkat.

A folyón átkelve megérkezünk a hegy lábához. Hirtelen sárkányüvöltést hallunk. Felnézek az égre, és látom a hang forrását, egy jól megtermett sárkány kering a hegy körül. Legszívesebben megtámadnám, de Delphine nyugalomra int. Fedezékbe húzódunk, és ekkor látom, a sárkány nem minket támad, hanem a karnyújtásnyira fekvő Frostworn tábort és lakóit. Kihasználva az alkalmat, gyorsan elosonunk mellettük, és a hegynek felfelé vezető úton haladunk tovább. Pár métert megyünk, amikor megérkezünk egy barlanghoz. "Ez lesz az!" - szól Esbern, és mielőtt bármit is tehetnénk, már be is rohan a nyíláson. Követjük.

A barlang feltűnően tágas, és tele van Frostworn emberekkel. Esélyük sincs ellenünk. Nem tudom miért támadnak meg, de magukra vessenek. Kifosztjuk a hulláikat, majd folytatjuk az utat. Könnyen haladunk egyre mélyebb és mélyebbre a hegy belsejében, míg nem megérkezünk egy tágas terembe. A hely egy zsákutca, nincs másik kijárat, csak ahol bejöttünk. A termet oszlopok, szobrok és kézzel faragott alkotások díszitik. Szemmel láthatóan nagyon régi alkotások. A fal mellett lépcső vezet egy kiszögelléshez, amelyen három oszlopot találunk. Az oszlopokon forgatható szimbólumok. Hasonlóval találkoztam már korábban, a sárkánykő keresése közben.

Esbern azonosítja a szimbólumokat. Akaiviri. A Király, a Harcos és a Sárkányvérű. Nem sok ötletem van, mit kellene csinálni, ezért - és mert én vagyok a Sárkányvérű - az engem ábrázoló szimbólumokat forgatom ki az oszlopokon. A föld megrázkódik, és balra egy kőhíd ereszkedik le. Ez egyszerű volt.

A következő terembe hamar megérkezünk. A földet egyforma nagyságú kőlapok borítják, rajtuk hasonló szimbólumok, mint az oszlopokon látottak. Gyanús a dolog, ezért óvatosan lépek a Sárkányvérű jelre. Az előbb már bevált. Nem történik semmi. Esbern szól, szerinte innentől csak a Sárkányvérű jelekkel ellátott kőlapokra lépjek, mert a többi valószínűleg csapdát rejt. Követem az utasítást, és hamar át is érek a termen. A helység végében a falon találok egy kallantyút, azzal lekapcsolom a többi csapdát. A többiek így már biztonsággal jönnek utánam.

A teremből egy még tágasabba jutunk. A hely közepén egy kincsekkel teli láda, a túlsó végében a falból egy hatalmas faragott kőfej néz velünk farkasszemet. A kőfej előtt egy kör alakú Pecsét. Nincs idő sokat örülni, egy újabb feladat előtt állunk. Esbern azonosítja a pecsétet. Ez egy ősi Akaviri vérpecsét, amelyet csak egy dolog nyit. Vér. Az én vérem. Ha esetleg nem lenne tiszta a dolog. A kőfej mellett a falakon kőbe vésve ősi történetek elevenednek meg arról, hogyan álltak be az Akavirok, a későbbi Pengék a Második Császárságot megalapító Reman Cyrodiil szolgálatába. Esbern élvezettel mesél mindenről. Illetve mesélne, de Deplhine leállítja. Nem ezért vagyunk itt, be kell jutnunk a Templomba. Ezért jó lenne, ha én is aktiválnám végre a Pecsétet a véremmel. Ha kell, segít, hogy vérezzek. Nem kell. Leguggolok a pecséthez, és kardommal óvatosan megvágom magam. A vérem alig éri el a Pecsétet, a kőfej megmozdul, és eltűnik. Mögötte feltárul a Templom ajtaja. Átjutottunk mind a három védelmi vonalon. Esbern izgatott.

"Megcsináltad, Sárkányvérű. Tied a megtiszteltetés, hogy ennyi év után, először te lépj be az Égi Kikötő Templomába. El nem tudom képzelni, mi vár ránk odabenn."

Az ajtón belépve egy folyosón találjuk magunkat. A falakon eredeti ősi Akaviri szimbólumok, képek, történetek, érintetlenül. Esbern csodálattal vizsgálja őket, el van ájulva a látványtól. Sose hitte, hogy ilyenben lesz része. Delphine nem lelkes ennyire, ő Alduin Fala miatt van itt, a történelem óra és a régészkedés ráér később is. A folyosó egy hatalmas terembe nyílik. A terem közepén megpillantjuk azt, amiért jöttünk: Alduin Falát.

"Fantasztikus. Alduin Fala, szinte érintetlen állapotban! Sosem láttam még ennyire tökéletes példát a Második Éra Akaviri művészetével kapcsolatosan." - lelkendezik az öreg, de Delphine megint leállítja. - "Jó, jó, tudom, előbb a Fal. Na lássuk akkor! Ez a rész mutatja Alduint, és a kezdeti időket, amikor Ő és a Sárkány Szekta uralta Skyrimet. Ez a rész pedig az embereket, ahogy fellázadtak a Sárkány uralom ellen. Ez volt a legendás Sárkány Háború. A Fal középső központi része meséli el Alduin bukását. Látod, alázuhan az égből."

"Szóval így történt? Lepottyant az égből? Ennyi?" - kérdezi Delphine.

"Nyugalom kedvesem. Az Akaviri emberek nem épp egyenes beszédükről voltak híresek. Olvasni kell a sorok és a szimbólumok között. Semmi sem olyan egyszerű, mint aminek látszik. Látod, ez a rész például azt magyarázza, az üvöltés, amely miatt alázuhant Alduin, egy Északi hős szájából jött. Ez a szimbólum az üvöltés megfelelője. Sajnos azt nem mutatja, hogy melyik üvöltés is volt ez."

"Vagyis összegezve, Alduint egy üvöltéssel győzték le? Ezt akarod mondani?"

"Hát... igen. Valószínűleg egy speciális üvöltésről van szó, amelyet csak a sárkányok ellen használtak. Vagy lehet, hogy kizárólag maga, Alduin ellen."

"Szóval, egy nyamvadt üvöltést kell keresnünk!" - bosszankodik Delphine, majd felém fordul - "Ismersz olyan üvöltést, amely ilyenre képes? Amely hatására egy sárkány lepottyan az égből?"

Rázom a fejem, sajnos nem, talán a Szürke Szakállúak tudják miről van szó, de én nem találkoztam még ilyennel.

"Féltem, hogy ezt fogod mondani. Bíztam benne, hogy ki tudjuk hagyni őket az egészből. Nem szeretem ahogy a dolgokat látják és kezelik. Ha tudják, hogy mi a megoldás valamire, miért nem tesznek valamit azon kívül, hogy ülnek a hegy tetején, és beszélnek az égbe? A Szürkéknek megvan az erejük és a tudásuk, de egyszerűen félnek használni azt. Gondolj bele, próbálták megállítani a Polgárhábrút? Nem. Vagy tettek bármit is a sárkányok vagy Alduint legyőzéséért? Semmit. Félnek a saját erőiktől. A te erődtől meg aztán pláne. Hidd el, semmi félnivaló nincs attól, amelyet maga Tiber Septim is birtokolt. Gondolod, hogy megalapította volna a Birodalmat, ha követi a Szürke Szakállúak gondolkodásmódját, és egész nap a hegyen ül és nem csinál semmit? Az erő, ami bennetek megvan, csak akkor veszélyes, ha nem tudod használni. Minden nagy Hős rá volt kényszerítve arra, hogy megtanulja jól használni. Akik pedig féltek... hallottál róluk valaha is? Ugye, hogy nem. Oké, vannak olyanok is, akik gonosz célra használták az erőt, ez is benne van a pakliban. De folyamatosan félni attól, hogy a dolgok talán rosszul sülnek el? Ugyan már, a végén arra jutsz, hogy inkább nem csinálsz semmit, abból baj nem lehet. Mekkora marhaság! Mint a Szürke Szakállúak, fenn a drágalátos hegyük tetején."

"De nincs mit tenni. Menj el hozzájuk, már úgyis befogadtak a kis szektájukba. Talán tudnak segíteni. Bezzeg, ha én vagy Esbern menne el hozzájuk, le se sza...hagyjuk... Addig is, mi itt maradunk és szétnézünk jobban a Templomban, mit hagytak itt nekünk az ősi Pengék. Ez a hely nagyobb biztonságot nyújt nekünk, mint amiről valaha is álmodni mertünk volna. Ez lesz az újjászülető Pengék új főhadiszállása. Talos vigyázza utadat!"

Megígérem Delphine-nek, hogy segítek toborozni megfelelő embereket az újjászülető Pengek soraiba. De először vissza kell jutnom a Szürke Szakállúakhoz.... 7000 lépcső... már megint...