Egy Penge nem csinál nyarat
A Blade in the Dark

A kriptától hamar visszaérek Morthalba, majd egy szekérjáratot leintve, Whiterunba indulok. Pechemre. a hajtó korábban bárdnak tanult, így a visszaút több száz mérföldje alatt, végig Vörös Ragnar balladáját kell hallgatnom. Roppant hamisan. Lydia bezzeg végigtapsolja az előadást. Lehet velem van a gond? Na mindegy, olyan szinten lefáraszt az ingyen koncert, hogy nem marad erőm mérgelődni a Kürtöt lenyúló "barát" miatt. A dal egyébként kiváló, napok óta ezt a dallamot dúdolom magamban...

A Whiterunt és Riverwoodot összekötő főút fái és bokrai már előre köszönnek, annyit járok arra. A faluba érve üdvözlök pár régi ismerőst, majd a fogadó felé veszem az irányt. Belépve Delphine-be botlok. Épp sepreget. Ognar a pult mögött, mossa a poharakat. Sven énekel. A helyiek isznak. Semmi sem változott. Követve a barát utasításait, kérem a fogadóstól a padlásteret. Delphine csodálkozva néz rám, nincs padlásterük. Hm-hm... De ha szobát akarok, akkor ott egy üres szoba a konyhától balra, használjam azt. Fáradt vagyok, éhes vagyok, nyűgös vagyok, úgy döntök, kiveszem.

Leülök az ágyra, és hanyatt vágom magam. Most pedig pihenni fogok, majd holnap, frissen és üdén kergetem tovább a Kürtöt. Évszázadokig nem kellett a kutyának sem, egy napot tudnak várni a Szürke Szakállúak.

"Szóval, te vagy az a Sárkányvérű, akiről annyit hallani" - ébreszt fel egy hang kisvártatva. Delphine áll az ágyam szélén. Kezében a Kürt. Átnyújtja. Pillanatnyilag azt sem tudom, hol vagyok. Most mi van?! - "Azt hiszem ez a tiéd. Nyugi, mindent el fogok mondani, de most menjünk át a szobámba, ott tudunk beszélni!"

Felkelek az ágyból, és követem a fogadó konyhájába. Delphine magunkra zárja az konyhát, majd megáll egy kétajtós szekrény előtt. Egy mozdulat, majd a szekrény félrecsúszik. Egy mélybe vezető lépcső tűnik elő mögötte, végében egy titkos teremmel. "Gyere!"

Húha, itt valami zsiványság van! Követem, nem kell kétszer mondania. A terem kicsi, falakon pajzsok és fegyverek, a polcok tele gyógyitalokkal, előttük állványok, rajtuk páncélok, egyik sarokban egy alkimista labor, másikban hideg élelemmel teli zsákok. Igazi menedékhely. A szoba közepén egy asztal, rajta egy kiterített térkép.

"A Szürke Szakállúak úgy hiszik, Sárkányvérű vagy. Nagyon remélem, hogy igazuk van! Meglepődtél, mi? Haha. Büszke is vagyok rá. Ez az egyszerű falusi kocsmárosné álca nagyon hatásos tud lenni. Remélem megérted, muszáj óvatosnak lennem. Thalmor kémek vannak mindenfele. Biztosra kellett tudnom, hogy nem tartozol közéjük. Régi ellenségeink ők, és szinte biztosra veszem, közük van a sárkányok visszatéréséhez."

Thal...mi? Azokat eszik vagy isszák?

"A Thalmor egy frakció, ők írányítják az Aldmeri Dominiont. Ezek miatt esett szét majdnem a Birodalom három évtizede, a Nagy Háború idején. Az emberiség legnagyobb ellenségei Tamrielen. Éppen, hogy le tudtuk győzni őket. Biztosra veszem, hogy újabb csatára készülnek, és ezúttal nem lesz elég nekik egy tűzszünet, és a Talos hit betiltatása és üldözése. Miattuk van már csak Nyolcak Istene, a több ezer éves Kilencek Istene helyett. Emiatt, és a múltban ért sérelmeikért vadásznak ránk. Látod, nem én vagyok az ellenséged. Csupán egy dolgot kérek tőled. Hallgass végig!"

Gőzöm sincs miről beszél egyelőre. Beleegyezően bólintok.

"Már szinte mindenki tudja az országban, hogy feltűnt egy Sárkányvérű és a vidéket járja. Hallottam, hogy talán te vagy az. Én és a társaim nagyon régóta keresünk téged, illetve valakit, aki olyan mint te. Ha, tényleg Sárkányvérű vagy. Előbb be kell bizonyítanod. Ha megteszed, minden részletbe beavatlak. Ezért is loptam el a Kürtöt előled, és hagytam ott a papírt. Tudtam, hogy a Szürke Szakállúak el fogják küldeni a Sárkányvérűt a kriptába. Amikor felbukkantál a kocsmában a padlásteret kérve, tudtam, hogy nem vagy Thalmor kém. De ez nem elég, még bizonyítanod kell. Hogy miért kell nekünk a Sárkányvérű? Mert mi tudjuk azt, amit sokan nem. A Sárkányvérűek a valaha volt legjobb fegyverek a sárkányok elleni harcban. Nem azért, mert le tudják győzni a sárkányokat. Arra sok más hős és harcos is képes. Ti vagytok az egyetlenek, akik meg tudják ölni a sárkányokat. Nem elég csak legyőzni őket! El kell őket pusztítani! Erre csak és kizárólag ti vagytok képesek, elszívva a legyőzött sárkány életerejét, energiáját. Képes vagy rá? Képes vagy elszívni egy sárkány erejét, és végleg megölni őket?"

Hát persze, hogy képes vagyok. Elmesélem neki, így derült ki, ki vagy mi vagyok. Ott, a Whiteruni őrtoronynál, a katonákon kívül csak egy ember lepődött meg igazán.... Én.

"Akkor jó. Lesz lehetőséged előadni a műsorod. Hamarabb, mint gondolnád. Egy valamit tisztán kell látnod. A sárkányok nem csupán visszatértek. Vissza lehet térni egy kirándulásból, egy csatából vagy egy átmulatott éjszaka után az árok partjáról. Itt most más a helyzet. A sárkányok nem visszatértek... a sárkányok feltámadtak! Igen, halottak voltak. Évezredekkel ezelőtt őseink legyőzték és megölték őket. De most, valami történt és sorra jönnek vissza az életbe. Na, és itt jössz a képbe te. Segítesz nekem ezt a folyamatot megállítani."

Azért, ez egy kicsit meredek. Valami vagy valaki feltámasztja a sárkányokat, és nekem kell ezt megállítani? Ez a feltámasztásos dolog, ez komolyan hangzik.

"Az is. Én sem hittem el eleinte. A kollégáim is hülyének néztek. De nem hagytam annyiban. Végigjártam a sárkányok sírjait, és párat üresen találtam. Apropó sírok. Tőled kaptam a térképet a sárkányok ősi sírjaihoz. Emlékszel? A sárkánykő, amelyet Farengarnak szereztél vissza. Az volt a térkép, bejelölve rajta az összes sírhely. Felkerestem ezeket, és figyeltem, melyik üres és melyik nem. Ezekből tisztán látom, hogy milyen sorrendben zajlik a feltámasztás. Ha igazam van, délkeletről indult a dolog, Riften mellől, és a következő sárkány az a Kynesgrove-i sírban fekvő lesz. Ennek tudatában el fogunk oda menni. Ha gyorsak vagyunk, lehet rájövünk arra is, hogy zajlik a folyamat, és hogy lehet megállítani. A jövőre nézve nagy segítség lenne. De ha nem sikerül megállítani, akkor sincs gond, simán megölöd a Sárkányvérű képességeiddel. Utána elmondok neked mindent, amit tudni akarsz."

Hát, jól belecsöppentem én ebbe, az már egyszer biztos! Delphine átöltözik, felölti a már korábban is látott uniformisát. Felcsatolja a fegyvereit, majd elbúcsúzik a férjétől. "Orgnar, elmentem! Amíg vissza nem jövök, tied a kocsma!". A férfi ránt egyet a vállán. Hozzászokott már az évek alatt, ilyen a titkos ügynök férjek élete. Dephine-nel abban maradok, hogy külön utakon megyünk a sírhoz. Pár nap múlva ott találkozunk, nekem vissza kell vinnem előbb a Kürtöt az Templomba, és be kell fejeznem a Sárkányvérű tréninget. Úgy több az esélyünk.

El is rohanok a Szürke Szakállúakhoz. Ezúttal már okosabban teszem, használom a szekérjáratot, majd a hegy lábánál bérelek egy lovat. A Templomban hamar megtalálom Arngeir mestert. Épp meditál a szobájában. Mi mást is csinálna az öreg a nap 24 órájában? Nem akarom zavarni, ezért csendben előveszem a Kürtöt, és meglengetem a szeme előtt. Elmosolyodik.

"Ah, megtaláltad és visszahoztad Jurgen Windcaller Kürtjét! Szép munka, sikeresen teljesítetted a próbáidat. Gyere velem! Ideje, hogy hivatalosan is kinevezzünk Sárkányvérűnek, és vele együtt megtanuld Wulfgar mesteről az "Unrelenting Force" utolsó sárkányszavát, a DAH-t, a "Lökést". Az üvöltésed ezzel elnyeri a legerősebb és leghatékonyabb formáját. Használd bölcsen és belátásod szerint!"

A következő percekben a mesterek újra összegyűlnek az aulában, körbeállnak, és sárkány nyelven kántálni kezdenek. Egytől egyig sárkányüvöltésekkel bombáznak. Az egész hegy beleremeg egy-egy üvöltésbe. Én is tántorgok. Szédülni kezdek, majd elsötétül minden. Mielőtt kezdenék kétségbe esni, a beavatás véget ér. Hivatalosan is Sárkányvérű lettem. High Hrothgar immáron a második otthonom. Elbúcsúzom a papoktól, és útra kelek Kynesgrove felé. Vár rám Delphine és egy rejtélyes sárkányfeltámasztás.

Kynesgrove egy apró település, Windhelmtől délre a hegyoldalban. Könnyen odatalálok, csak fogok egy szekeret Whiterunból Windhelmbe, majd követem a főutat délre. Az időjárás kegyes, napok óta először látom a Napot. Hiába, mégis csak jobb napsütésben sárkányra vadászni. Örömöm nem tart sokáig. Ahogy ráfordulok a Kynegrove-i bekötőútra, az időjárás hirtelen megváltozik. Sötét szürke fellegek gyűlnek felém, és hatalmas hóvihar támad pillanatok alatt. A döbbenetből egy női hang térít magamhoz. Velem szembe fut lefelé az úton. Már messziről kiabál.

"Ne, menj tovább! Egy sárkány támadja a falut! Vagyis.... épp még nem támadja, de átszáguldott a falun, és most ott köröz a falu mellett, fenn a dombon, az ősi sárkánysír felett. Nem vártam meg, mihez kezd, elfutottam!"

Úgy érzem jó helyen járok. A nőről kiderül, hogy a helyi fogadós, és nem látta Delphine-t vagy bárkit aki hasonlítana rá. Igazat megvallva, nem figyelt ő semmire, csak futott az életéért. Nem is marad sokáig velem sem, mielőtt újabb kérdést tennék fel, már fut is tovább lefelé az úton. Egyedül kell  megtalálnom Delphine-t. Intek Lydiának, hogy legyen résen. Ő mindig résen van, közli visszakézből. Ezt megbeszéltük.

Ekkor a távolból felhangzik egy üvöltés. Ismerős. Nagyon is. Már hallottam ezelőtt. Ez nem a Szürke Szakállúak hívó szava. Ez egy sárkánytól jön. Hirtelen felrémlik a kivégzésem, és a hatalmas fekete sárkány, aki porig rombolta Helgent. Ez ugyanaz az üvöltés. Előveszem a kardom, és pattanásig feszült idegekkel kapaszkodok felfelé tovább az úton. A hóviharban az orromig sem látok. Ennek fele sem tréfa.

A domb teteje felé járok félúton, amikor megpillantom a sír felett köröző sárkány homályos alakját az égen. Kétség nem fér hozzá, ez ugyanaz. A sírból valami fény vagy energiasugár lövell az égnek, a körül repked. Néha leszáll, ekkor nem látom mit csinál, majd újra ott köröz. Közben folyamatosan sárkány nyelven üvölt. Sajnos nem értem mit mond. Ennyire nem vagyok még profi a nyelvükben. Óvatosan lopakodok tovább. Csak észre ne vegyen!

"Psszt!" - jön egy hang az egyik szikla mögül. - "Ide! Bújj ide, fejet le és csend!" - Delphine az. Nem örül annak amit lát. Mit mondjak? Én sem. - "Ez rosszabb mint gondoltam!" - fogja a fejét.

Ekkor olyan történik, amitől földbe gyökerezik a lábam. A sárkány felém fordul, és rám néz. Egyenesen a szemembe. Hirtelen megfordul velem a világ. Szívem a torkomban, a lábaim idegesen remegnek és érzem, ahogy az adrenalin szétárad a testemben. Akkor itt most vége a dalnak, sehol egy búvóhely vagy komolyabb fedezék közel s távol. Ez a sárkány szétkapta a Császári helyőrséget Helgennél, mit tud tenni ellene három egyszerű kalandor.

"Ful, losei Dovahkiin? Zu'u koraav nid nol dav do hi" - sárkány nyelven beszél hozzám. Nem értem mit mond. Egyedül a Dovahkiin-t ismerem, az én vagyok, Sárkányvérű az ő nyelvükön.

"Szánalmas. Még csak nem is ismered a nyelvünkez, igaz? Hogy mered venni a bátorságot, és magadra ölteni Dovah nevét?" - Na ezt már értettem. És nem tetszett a hangsúly. A föld hirtelen megremeg, és a domb teteji sírból, hatalmas robaj közepette egy sárkánycsontváz bújik elő. Fényesen izzik, majd hirtelen megrázkódik, és átváltozik egy teljesen kifejlett példánnyá. "Sahloknir! Ziir gro dovah ulse!" - adja ki a parancsot a fekete sárkány. Nem tudom mit jelent, de ahogy közben rámnézett, és amilyen hangsúllyal mondta, sok jót biztos nem.

Igazam volt. A frissen feltámasztott sárkány, Sahloknir, kitárja szárnyait, hatalmasat üvölt és támadásba lendül. A fekete nagyon bízhat a társa képességeiben, mert sarkon fordul és elrepül. Elvégezte amiért jött, a három "mitugrálsz" már nem érdekli. Távozásával a hirtelen jött hóvihar is megszűnik, és visszatér a napsütés. Kedvező számunkra, jobban látunk a harcban. A csata hosszú és fárasztó. Sahloknir jeges leheletével próbál elsősorban támadni minket, alig tudunk elfutni előle. Delphine kitesz magáért, két egykezes kardjával hatalmas sebzéseket okoz a sárkánynak. Lydia pajzsa mögül próbálja támadni, és védeni a harapását. Én Delphine oldalán harcolva ütöm, ahol érem.

A végső ütést én viszem be. Felugrok a levegőbe, és egy pörgés után a hosszúkardomat a sárkány koponyájába fúrom. Nem moccan többet. Legyőztük.

"Várj, valami történik! Még nincs vége!" - kiált fel Delphine, amikor a sárkány izzani kezd. A következő pillanatban lelke, tudása és életenergiája átszáll belém. Amit a fekete sárkány pár perccel ezelőtt nekiadott, azt én most elvettem. Lydia és Delphine kikerekedett szemmel bámulnak rám. Na ezek se láttak még ilyet. Mosolygok. - "Tehát...te...szóval igaz? Te tényleg Sárkányvérű vagy." Bólintok.

A sárkányből ismét csak a csontváza maradt. Delphine elrakja a fegyverét, és leül egy nagyobb kőre. Még a fogadóban tett igéretet arra, hogy válaszol minden kérdésemre. A következő percekben elmeséli, hogy ő egyike az utolsó Penge ügynököknek. Réges régen, a Pengék olyan ügynökök voltak, akik a Sárkányvérűt szolgálták, és együtt vadászták a sárkányokat. Egészen kétszáz évig ezelőttig, amikor is az utolsó Sárkányvérű leszármazott Császár, Martin feláldozta magát és meghalt. Akkor hirtelen megtört egy ősi hagyomány, és elvesztették szervezetük létezésének alapvető célját. Nem volt kit szolgálni. Azóta keresik régi önmagukat. Most, hogy a sárkányok visszatértek, újra van célja a létezésüknek. Meg kell őket állítani. Sajnos az utóbbi kétszáz évben a Pengék létezése a feledés homályába veszett. Már senki sem emlékszik rájuk. Pedig annak idején, egész Tamriel szerte tartottak tőlük, tőlük, a Septim vérvonal Uralkodóinak személyes testőrségétől. De ennek az időnek már vége. Kétszáz éve várnak egy új Sárkányvérűre, aki védelmére felesküdhetnek, és akit feltétel nélkül szolgálhatnak. Hiába vártak, egészen mostanáig.

A sárkányok visszatéréséről egyelőre ő sem tud sokkal többet, mint amit én. Végigjárta ugyan a sírokat, de csak azt sikerült megállapítania, hogy melyik sárkány tért vissza eddig, és melyik nem, Ez alapján jutottunk el ide, a Kynegrove-i sírhoz. Ugyanúgy meglepődött, mint én, amikor a fekete sárkányt itt találta. Most már legalább tudjuk, hogy történik a feltámasztás. A nagy fekete sárkány a kulcs. Ő ad át erőt, energiát és lelket a legyőzött sárkányoknak, feltámasztva ezáltal őket. Őt kell megölni. Jelzem Delphine-nek, hogy a fekete sárkányhoz már volt szerencsém korábban. Akkor egy egész helyőrséget irtott ki mindenestül, sz'al csak óvatosan a "menjünk és nyírjuk ki" felfogással. Nem örül a hírnek, bár gondolta, hogy nem ilyen egyszerű a feladat.

Összegezve a dolgokat, az a helyzet, hogy sötétben tapogatózunk egyelőre. Ki kell deríteni, hogy ki áll mindezek mögött. A legjobb tipp a Thalmor. Ők tutira benne vannak a dologban. Ha mégsem, akkor is szinte biztos, hogy rendelkeznek olyan információval, amely elvezethet a főkolomposhoz. Ők nyerik a helyzettel a legtöbbet. A Császári Légió elkapta Ulfricot, az Ellenállás vezetőjét. Ezzel a polgárháború nagyjából véget is ért, a harcok csendesedtek. Aztán a fekete sárkány támadásának köszönhetően Ulfric kiszabadul, és a polgárháború újra fellángol. Most pedig, sárkányok támadnak mindenfelé, tizedelve az embereket és ezáltal további feszültségeket keltve. Skyrim tehát romokban, és mivel minden Birodalom csak annyira erős, mint a leggyengébb tartomány, ezért a Skyrimi történések az egész Birodalmat gyengítik. Szinte üvölt Thalmor bűnössége, ki másnak lenne ebből haszna? De kell valami konkrétum. Be kellene juttatni valakit a Thalmori Nagykövetségre. A probléma csak az, hogy a követségre bejutni szinte lehetetlen, olyan szigorúan őrzik.

Nem kell elsietni semmit sem. Van még pár ötlete Delphine-nek, de ezekkel kapcsolatban el kell szaladnia valahova, ezért átadja a fogadó kulcsát.

"Találkozzunk Riverwoodban, a kocsmámban pár nap múlva! Ha hamarabb érkeznétek mint én, itt a kulcs! Használjátok a titkos szobát nyugodtan! Pihenjetek addig! Nem leszek sokáig távol. Addig is, szemeket az égre, a helyzet fokozódik!"