Őrült egy party
Diplomatic Immunity

"Ma éjjel egy hatalmas buli lesz nálunk, fergeteges totális ájulás.
Itt van a helyed neked is köztünk, meghívó nem kell, csak hozz piát!"
-  népszerű északi börtöndal.

Kis kitérővel ugyan, de hamar visszaérek Riverwoodba. Delphine gyorsabb volt, már vár a fogadóban. Meggyőződik róla, hogy nem követett senki, majd int, hogy kövessem. Fogytán az időnk.

"Rájöttem, hogy jutsz be a Thalmori Nagykövetségre!" - mondja gyanús mosollyal a titkos szobában - "Nem, nem fogjuk megostromolni a rezidenciát, már most mondom. Még ha túl is élnénk a frontális támadást, sok időbe telne és a bizonyítékoknak addig nyoma veszne. Pedig azt akarjuk megszerezni, emlékszel? Bízz bennem, tudom mit kell csinálnod! Igen, "csinálnod". Egyedül fogod végrehajtani az akciót. Azt hiszem tetszeni fog, amikor azt mondom: bulizni mégy. Elenwen, a Thalmor nagykövet időről időre összetrombitálja a környékbeli Thalmor talpnyalókat egy kis dínom-dánom erejéig. Erre a partyra idén te is hivatalos leszel. Odamégy, elvegyülsz a Thalmor barátok között, jópofizol pár emberrel, stb. Majd amikor senki sem látja, lelépsz a partyról, körülszimatolsz Elenwen irodájában és megszerzed a bizonyítékokat. Sima ügy."

"Van egy belső emberem a Nagykövetségen, ő fog neked odabenn segíteni. A neve Malborn, egy erdei elf. Annak idején a nagy Valenwoodi faji tisztogatás során a Thalmor kiírtotta az egész családját, ezért szívből rühelli őket. Inasként dolgozik, ő fogja felszolgálni az italokat az ünnepségen. Megbízhatunk benne. Már üzentem neki, Solitude-ban fogsz vele találkozni a Fogadó a Pislogó Patkányhoz nevű italmérésben. Amíg te vele egyeztetsz, én elintézem a meghívódat. Ha beszéltél vele, találkozzunk a város melletti istállóban!"

A terv tehát adott. Irány Solitude. Lydia sosem járt még arra, ezért nagyon örül. Minden eddiginél hosszabb szekérút következik amíg elérünk az északon fekvő, igencsak népes kikötővárosba. A szekérről leszállva egy városőr lép elém. "Ha azért jöttél, hogy a Légióhoz csatlakozz, akkor keresd Rikkét! Ha nem, akkor ne üsd bele az orrod semmibe, és nem jársz úgy, mint Roggvir!" Oké, bármit is jelentsen ez. A városkapun belépve aztán kiderül. A főtéren nyilvános kivégzés zajlik. Roggvir egy városőr volt, aki segített megszökni Ulfric Stormcloaknak, miután az meggyilkolta a Legfelsőbb Királyt. Az ítélet árulás, a büntetés halál. Azonnali. Nem állok le bámészkodni, sietek tovább a kocsmába.

A Fogadó a Pislogó Patkányhoz a főtéren található. Hagyományos kis kocsma, sok asztallal, a hangulatot biztosító bárdokkal és széles italválasztékkal. Az egyik sarokasztalnál ülve megtalálom Malbornt is. Bemutatkozok neki, és közlöm, hogy egy közös barátunk irányított hozzá. Végignéz rajtam, és elhúzza a száját. Másra számított, de bízik benne, hogy a "barátunk" tudja, mit csinál. Rátérünk a terv részleteire.

Értelemszerűen a rendezvényre nem vihetek be fegyvert magammal. A biztonságiak azonnal kiszúrnák. De valahogy meg kell védenem magam odabenn, ha esetleg a helyzet rosszul alakul. Az meg szinte borítékolható, hogy a helyzet rosszul fog alakulni. Ismerem magam. Meg Lydiát. Apropó, Lidike jöhet? "NEM!" Francba. Szóval a nélkülözhetetlen felszerelésemet az elf fogja becsempészni a házba, és majd valahogy átadja nekem később. Javasolja, hogy ha túl akarom élni a küldetést, akkor olyan cuccokat küldjek be vele, amelyekkel csendben és gyorsan tudok ölni. Oké, átadom neki a bőrszerkómat és a megbűvölt kardjaimat. Egy zsákba teszi őket, majd távozik. Remélem hamarosan viszontlátom. A felszerelésemet.

A látszat kedvéért várok pár percet Marlborn távozása után, majd sietek vissza a városkapu elé, az istállóhoz. Kissé furcsán festek alsóneműben, ezért magamra kapok valami kidobott rongyot az egyik útszéli kukából. Se páncélom, se fegyverem. Sőt, az egyik járókelő odapöcköl elém egy septimet, mondván vegyek valami meleget. Hátb.... Egyre kevésbé tetszik ez a küldetés.

Az istállónál már vár Delphine. Meglát és röhög. A könnye potyog, annyira. Aztán erőt vesz magán. "Sikerült elintézni a dolgokat Marlbornnal?" Bólintok. "Nagyszerű. Én is elintéztem a meghívódat. Egy dolog maradt már csak. Ahhoz, hogy elvegyülj a tömegben, nem ártana ledobni ezt a szakadt, büdös göncöt amit éppen viselsz. Nem tudom honnan szerezted, de már azzal megfertőz, ha csak ránézek. Vedd le, Lydia majd elégeti! Hoztam helyette szép estélyit, remélem stimmel a méret. Minden egyéb felszerelésed nálam lesz. Ha túléled a küldetést, visszakapod."

A ruha pont jó. Kicsit furcsán érzem magam ilyen flancos cuccban, de a kényszer nagy úr. Delphine megnyugtat, pont úgy nézek ki, mint a többi vendég. Amíg el nem kezdek beszélni. Ezért leszek szíves, nem beszélni. Amikor készen vagyok, a Penge int a közelben várakozó hintónak. Ami egyébként rozoga kis szekér. Előkelő vendég vagyok, úgy illik, hogy kocsival érkezzem. Még ha össze is esik út közben. Indulás!

Hamar meg is érkezünk a nagykövetség udvarára. Leszállok a szekérről. A kapuban egy redguard fickó üdvözöl. Tetszik neki, hogy kocsival jöttem. A neve Razelan. Elmondja, szeret korán érkezni a partykra, mert így nem szalaszt el egyetlen tósztot sem. Imád köszöntőket mondani, mert akkor mindenki iszik. De főleg ő. Nagyon utálja az alkoholt. Pusztítja is keményen. Szent ember. Már most, a party előtt is be van állva, mint a gerely. Mi lesz itt később? De ez legyen az ő baja. Meg a takarító személyzeté. Én odalépek a házat védő biztonsági őr elé, és kérésére megmutatom a meghívómat. Rendben találja, átenged. Első feladat teljesítve, bejutottam. Közvetlen utánam a redguard is betántorog az épületbe.

Odabenn Elenwen köszönti a vendégeket. Vékony, beesett arcú High Elf hölgy az illető, kimért modorral, lenéző tekintettel. Északi vagyok, számára nem létezek mint faj. Csak az Aldmeri Dominion meg a fajtiszta elfjei. Ők igen. A koszos emberek? Pfúj, a hideg kirázza ha csak ránk néz... De erőt vesz magán, és üdvözöl. Nem emlékszik, hogy találkoztunk volna már, ezért kölcsönösen bemutatkozunk. A nevem így már rémlik neki a vendéglistáról. Mi járatban vagyok, kérdezi. Uh... Na most kellene valami frappáns válasz. Mégsem mondhatom, hogy kém vagyok. Szerencsémre, Marlborn észreveszi a helyzet súlyosságát, és villámgyorsan odalép a High Elf mellé. Elnézést kér a zavarásért, de elfogyott a bor. Kinyithat-e egy újabb rekesszel. Hülye kérdés, hát persze, hogy ki, engedély megadva. A kis közjáték után Elenwen már nem tér vissza hozzám. Megúsztam.

A party nem valami nagy durranás. Alig vagyunk páran. Ez most nem az a nagyszabású engedd-el-a-hajam őrület, amelyre gondoltunk előzetesen. Itt van Idgrod Ravencrone, Solitude Jarl-ja, továbbá Erikur, valami helyi gazdag kereskedő, aki az anyját is eladná a Thalmornak, ha arról lenne szó. Már bent beszélget Razelan, a részeges redguard és persze itt van Maven Black-Briar, akinek szúrós pillantásától az ember már érzi is a késszúrást a hátában. Meg két-három állig felfegyverzett őr, akik vigyázzák a partyzók biztonságát. Ilyen kis létszámnál nehéz lesz észrevétlenül eltűnni. Ki kell találni valamit.

Hirtelen veszekedésre leszek figyelmes. Se a pincér hölgyek, se Marlborn nem hajlandó kiszolgálni Razelant, annyira satu részeg. Már annak is örülnek, ha nem hányja tele a termet. A redguard még párszor próbálkozik, majd mérgesen visszaül a helyére. Tökéletes! Odalépek Marlbornhoz, és kérek a legerősebb piájából. Nem érti az elf, miért akarok inni mikor fontos küldetésen vagyok. Nem magamnak lesz. A részeges kollégának viszem. Razelan megörül az újabb üvegnek, és állapotát meghazudtolva pattan fel az asztaltól. Tósztot akar mondani, a ház Úrnőjére. Mindenki tudja, jobb ha végigmondja, mert leállítani úgy sem lehet. Körbeálljuk Elenwent, és egyszerre emeljük a poharunkat az egészségére. Amíg a redguard beszél - szerencsére a nyelve nem forog túl gyorsan - én lassan hátrálok a konyha felé. Ez az a pillanat, amikor le tudok lépni. Senki sem figyel. Marl óvatosan kinyitja az ajtót, és máris a konyhában találom magam.

Bármi is történik, meg ne szólaljak, majd ő beszél. A konyha végében, az éléskamrában rejtette el a korábban átadott cuccaimat. Irány oda.

Már az első lépésnél lebukunk. Az a drága elf, elfelejtett szólni a Khajiit szakácsnőről.

"Ki ez itt Marlborn? Tudod, hogy idegenek nem tartózkodhatnak a konyhámban! És amúgy is, förtelmes a szaguk!" Marl megnyugtatja, hogy csak rosszul érzem magam, ezért elkísér a mosdóba. "Egy vendéget? A személyzeti mosdóba? Tudod, hogy ez szabályellenes...." Na a francba, a macska még a végén elrontja az egészet.

"Szabályok, Tsavani? Nem is tudtam, hogy legális lett Moon Sugart fogyasztani" - emeli fel a hangját az elf. Talált, süllyedt. A Khajiitot nem érdekli a továbbiakban, ki vagyok és mit akarok, csak húzzak a konyhájából.

Az éléskamrában megtalálom a felszerelésemet. Az elf elbúcsúzik, rohan vissza a fogadásra, mielőtt valaki hiányolni kezdi. A konyhaajtót bezárja mögöttem, innentől magam vagyok. "Vigyázz az őrjárattal". Úgy lesz.

Nem úgy lett. A következő percekben sikeresen összefutok pár járőröző Thalmor katonával. Mögéjük lopózom, és hangtalanul átvágom a torkukat. A hulláikat elrejtem. Végigkutatom a ház alsó és felső szintjét, de nem találok semmit terhelő bizonyítékot arra nézve, hogy a Thalmornak köze lenne a sárkányok feltámasztásához. Folytatom a kutatást, az udvar túlsó felében álló ház a következő célpont. Óvatosan kilopakodok az udvarra, és egyesével, csendben és halkan eliminálom az őrséget. Picit sietek, mert bármikor feltűnhet a hiányom.

A kinti házba belépve érdekes beszélgetésre leszek figyelmes. Egy Gissur nevű illető beszél valami Rulindillel. Nem nagyon hallom pontosan miről is van szó, próbálok észrevétlenül lapulni ezért nem kockáztatok, és nem megyek közelebb. De a foszlányokból kiderül, hogy az épület alatt egy kínzókamra van, benne egy fogollyal, aki talán tud valamit a sárkányokról. Nagyszerű. Megvárom amíg a párbeszéd véget ér, és a két fickó távozik. Ismét likvidálok egy őrt, és felrohanok az emeletre.

Megtalálom Elenwen dolgozószobáját. Egy lezárt ládából több dosszié kerül elő. Az első Ulfric-kal, a második Delphine-nel kapcsolatos feljegyzéseket tartalmaz. A harmadik egy beszámoló a sárkánytámadásokról. Utóbbival kezdem. A feljegyzés szerint a Thalmor talált valakit, aki tudhatja, ki áll a sárkánytámadások és feltámasztások mögött. Az illetőt el is kapták, és jelenleg is vallatják a pincében. Egyelőre tartja magát, de a vallatómester Rulindil, biztos benne, hogy sikerrel fog járni. Erről hallottam beszélni a két fickót korábban. Ez már valami, de nem elég.

Lássuk Delphine dossziéját. A tartalma szernit Delphine egy ötvenes éveiben járó Breton női ügynök, akit sürgősen el kell kapni, élve vagy halva. Az Első Háborúban hihetetlen károkat okozott szabotázs akcióival a Dominiumnak. Már éppen elkapták volna, amikor a Pengék visszarendelték Cyrodiilba. A háború után háromszor próbálták elkapni, egyszer sem sikerült. Utolsó próbálkozásnál egy egész bérgyilkos csapat veszett oda, ezért a Thalmor nagyon fél tőle. Egyedül dolgozik, mint az utolsó ismert Penge ügynök. Nem is lépett kapcsolatba más ügynökökkel, félve az esetleges Thalmor csapdától.

Ulfric mappája jön. A Lázadás vezetője, Windhelm helytartója és Császári Légiós veterán. A Thalmor először az Első Háború idején találkozott Ulfric nevével. A Fehér-Arany Tornyot támadták, amikor foglyul ejtették, mint Császári katonát, majd vallatásra a Dominiumba hurcolták. Kiderült, hogy Windhelm Jarljának a fia. A vallatója egy bizonyos Elenwen volt. A kínzás során kapott információk kritikus jelentőséggel bírtak a Torony elfoglalása során - illetve volna, mert a Császári főváros hamarabb elesett, mint ahogy az információk eljutottak volna a támadókhoz. A Thalmor, gondolva a későbbi lehetőségekre, direkt engedte megszökni a fogságból. Később felvették vele a kapcsolatot, és gyümölcsöző együttműködés alakult ki a Aldmeri Dominium és Ulfric között. Ez a kapcsolat idővel megromlott, de a Thalmor továbbra is tudja, a Lázadók vezérének kulcsszerepe van a Birodalom leigázásában. Amíg Ulfric él, és a lázadás zajlik, addig a Birodalom gyengül. Ulfric halálát mindenáron meg kell akadályozni, amikor csak lehet, lehetőleg titkos akciók keretében. A Helgeni titokzatos sárkánytámadás és vele Ulfric újabb szökése egyelőre vak folt a Thalmori hírszerzésnek. Nem tudják ki áll a dolgok mögött, de biztosak benne, hogy az ismeretlen célja a polgárháború fenntartása, ami megegyezik a Thalmor törekvéseivel.

Szóval a Thalmor sem tudja, mi folyik itt. Akkor irány a pince, elvileg van ott egy fogoly, aki segíthet. Elrakom a jegyzeteket, lopakodva lesietek a pincébe. Odalenn félhomály fogad. Hatalmas rácsos ketrecek a szoba közepén, egyikben egy rab. A cella mellett egy íróasztal, rajta papírokkal. Az asztal mellett láda. A pince közepén, egy őr és némi kínzó eszköz társaságában észreveszem a vallatót, Rulindilt. Indul vissza a fogolyhoz. Próbálja kideríteni, mit is tud az a sárkányokról és a feltámadásukról. A rab tagad, azt sem tudja miről van szó. Ha tudná, már régen elmondta volna. A tagadása természetesen nem hatja meg a fogvatartóját. Újabb kínzás következik. Elektrosokk. Rulindil egy mágus, iszonyat erőval ereszt villámokat a testébe. Félholt állapotban a fogoly újrakezdi a mondókáját. Nem tud semmit, értse már meg az a kettő. Egyszer hallott egy őrült öreg emberről Riftenben, aki mesélt mindenféle furcsa dolgokat. De nem tudja hogy hívják, vagy ki ő. Lehet, hogy ő az az Esbern, vagy ki, akit keresnek, gőze sincs.

A kínzás félbeszakad, amikor a rab összeesik. A kínzómester visszamegy az asztalához, az őr pedig lepihen a cella melletti székre. Óvatosan a mágus mögé lopakodok, és hangtalanul átvágom a torkát. Az őr észre sem veszi. Mire ráeszmél, hogy a társa halott, a pengém már átdöfte az ő szívét is.

Átkutatom az asztal melletti ládát. Újabb dossziét találok, rajta Esbern nevével. Belelapozok. Az illető hetvenes éveiben járó Északi. A Thalmor csak és kizárólag élve akarja elkapni. Esbern is Penge ügynök volt egykoron, mint Delphine, az Első Háború idején szolgált. Nem harcolt a frontvonalban, inkább a háttérből irányította a testőrség kommandóit. Sok feljegyzés nincs személyéről vagy korábbi munkásságáról. Szerintük fontos információk birtokában van a sárkányok feltámasztásával kapcsolatban, hiszen a Pengék között ő volt a sárkányok legendájának legjobb ismerője. A korábbi Penge főhadiszállás, a Felhők Temploma archívuma megsemmisült az ostrom alatt, ezért Esbern az egyetlen, akiből információt lehetne nyerni. Ezért kell élve elfogni. A Thalmor hírszerzés utolsó információi szerint Riftenben bujkál.

Hirtelen hangokat hallok. Két őr lép be a pincébe, láncon vezetve maguk előtt Marlbornt. Francba, lebukott. Az egyik őr felszólít, hogy adjam fel magam, vagy mindketten halottak vagyunk. Szuper, már csak ez hiányzott. A következő percekben minden tudásomra szükség van, hogy legyőzzem a két őrt, és megmentsem az elf életét. De sikerül. Két újabb hullával gazdagodott a pince. Marl nem túl hálás. Egész életében bujkálnia kell ezentúl. Mit lehet erre mondani? Szívesen.

Hagyom a fenébe az elfet, inkább fellocsolom a rabot. Megnyugtatom, hogy vége a kínzásoknak és innentől szabad. Bár félholt, de a szabadság hírére erőt vesz magán, és elindul a terem túlsó végébe. Megmutatja a csapóajtót, amelyet az őrök szoktak használni, a halálra kínzott rabok hulláinak eltakarításánál. A csapóajtó egy barlangba vezet, amelyen végigfutva a szabad ég alá érünk. Valami még volt a barlangban, hallottuk a morgását futás közben. Nem vártuk meg, mi az. Elköszönök a rabtól és Marlborntól, majd indulok vissza Solitude istállójához. Minél hamarabb vissza kell térnem a hírekkel Delphine-hez, Riverwoodba.

Az út visszafelé sem rövidebb, de aránylag hamar megérkezek a kocsmába. Delphine és Lydia már várnak. Utóbbi a nyakamba ugrik, és nagyon örül. Sajnálja, amiért egyedül kellett végigcsinálnom ezt, pedig megfogadta, hogy megvéd minden körülmények között. Delphine is örül, bár kissé visszafogottabb. Az egyik ládából előveszi a maradék felszerelésemet tartalmazó zsákot. Megőrizte, ahogy ígérte.

Most, hogy visszakaptam mindent, beszámolok neki a fejleményekről. A Thalmor ugyanúgy értetlenül áll a sárkányok feltámasztása előtt, nem tudják mi történik, vagy ki a felelős. Delphine nehezen hiszi el. Kizártnak tartja. Biztos, hogy tévedek. Jó, akkor keressen mást, ha nem hisz nekem. Bocsánatot kér. Kissé ideges, mert nagyon bízott benne, hogy a Thalmor keze benne van a dolgokban. De akkor ki áll mindezek mögött? Elmesélem neki, hogy a Thalmor hírszerzés említett egy bizonyos Esbern nevű embert Riftenben, aki talán szolgálhat információkkal.

"Esbern?! Él? Azt hittem a Thalmor elfogta évekkel ezelőtt azt az eszelős öregembert... Sietnünk kell, a Thalmor ügynökök biztosan már a nyomában vannak. Ő is Penge ügynök volt egykoron. A Thalmor ki akar nyírni mindenkit, aki a testőrségben szolgált. Amikor az Aldmeri Dominion megtámadta a Birodalmat, mint kés a vajon haladtak. Nem sokon múlott, hogy leigázzanak. Véres csaták dúltak, ez volt az Első Háború. A Császári Birodalom a széthullás határán állt, de a Dominion is nagy veszteségeket szenvedett. Adta magát a fegyverszünet lehetősége. Megszületett hát a flancos nevű "Fehér-Torony Egyezmény", amely leállította a harcokat. De iszonyú árat fizettünk érte. Az Aldmeri Dominion betiltatott mindent, ami a Septimekkel kapcsolatos. Tiber Septimet, a későbbi Talos néven Istenné vált uralkodót törölték az Istenségek Szent Csarnokából, és a korábbi Kilencek Istensége helyett megalakult a Nyolcak Istensége. Onnantól kezdve a Talos hívőket üldözni kezdték. A Septim dinasztia testőrségét pedig - minket, a Pengéket - feloszlatták."

"Talos megszentségtelenítése és a Pengék megszüntetése - ez volt a követelésük a békéért cserébe. Innentől kezdve a Thalmor, a Dominion legerősebb és egyben kormányzó frakciója hajtóvadászatot rendelt el ellenünk. Rengeteg Penge ügynököt felkutattak, és megöltek. Kevesen maradtunk életben. Ezért kell hamarabb megtalálnunk őt, mint ők. Nem hülyeség egyébként amit mondasz. Annak idején Esbern megszállottként vizsgálta a sárkányok legendáit, mitológiáit. Figyelmeztetett is bennünket, hogy hatalmas veszély fenyegeti a Birodalmat. De nem foglalkoztunk egy őrült gondolataival. Utólag belegondolva, még sem volt annyira őrült. Ha a Thalmor hírszerzés szerint Riftenben bújkál, akkor sejtem is, hogy hol. A Patkányok Útján, a helyi csatornarendszerben. Én is ott húznám meg magam. El kell menned Riftenben, gyorsan! Keresd Brynjolfot! Ő majd segít. Remélhetőleg. És még valami. Ha megtalálod Esbernt... ha azt hiszed, hogy én paranoiás vagyok... akkor jobb ha tudod, hozzá képest én kismiska vagyok. El kell nyerned valahogy a bizalmát! Annyit kérdezz meg tőle, merre volt Frostfall hónap 30-án? Tudni fogja, mit jelent ez."

Hát, a helyzet tényleg bonyolódik. Lesz egy utam Riftenbe... is...